A hagyományos kínai orvoslás holisztikus és természetes, mert serkenti a test saját gyógyító mechanizmusait és figyelembe veszi az ember életének minden aspektusát. Ráadásul nem csupán néhány szervet vagy tünetet kezel. Ennek a gyógyító folyamatnak nélkülözhetetlen részét képezik a kínai gyógynövények.

A gyógynövények, az akupunktúra és a moxibúció, valamint a masszázs a hagyományos kínai orvoslás három fő alkotóeleme. Az első gyógynövényes gyűjtemény a Qin dinasztia (i. e. 221-206) alatt jelent meg és azóta is elsősorban az egyensúlytalan és diszharmonikus állapot helyreállítására használják. Emellett a kínai gyógynövények javíthatják az immunrendszert és nincsenek toxikus mellékhatásaik.

Minden gyógynövénynek van rá jellemző sajátossága, mint energiája, íze, mozgási jellegzetessége és, hogy mely meridiánokkal áll kapcsolatban. Ezt használják ki a gyógynövények alkalmazásában, amelyet rendszerint személyre szabottan állítanak össze.

Érdekesség, hogy Kínában nagyon sok olyan étel van, ami egyszerre étel és gyógyszer is. Ha kinyitja a fűszeres szekrényt, sok olyan gyógynövényt találhat, amelyet a kínai gyógyászatban használnak, mint például a gyömbért, a fahéjat, a kurkuma vagy a fekete borsot. A gyömbér például több száz kínai orvoslás receptjében található.

A gyógynövényekre vonatkozó receptek holisztikus megközelítést alkalmaznak, és figyelembe veszik az egész test egészségét. Egy tapasztalt gyógynövényszakértő személyre szabhatja a „gyógynövény-előírásokat” a páciens egyedi tüneteihez. A kínai gyógynövénygyógyászat elve, hogy minden öt földi elemből áll: föld, tűz, víz, fa és fém. Ebben a rendszerben az öt elem folyamatosan változik, a természetes körforgás különböző típusainál dominánssá válnak, és hatással vannak az ember egészségére. Minden elem megfelel egy szervcsoportnak, egy érzelemnek, egy íznek, egy időjárási jelenségnek és egy színnek.

Egy kínai gyógynövényszakértő mindezeket a dolgokat figyelembe veszi, amikor kiválasztja a legjobb gyógynövényt az egyensúly helyreállításához. Például a jelek és tünetek mellett megfigyelhetik az arcbőr megjelenését, az ember hangját és az alkati típusát is a diagnózis során, ami lehetővé teszi számukra, hogy kiválasszák azokat a gyógynövényeket, amelyek egyensúlyba hozzák a testet és elősegítik a gyógyulást.

A kínai gyógynövények legkorábbi feljegyzése közel 3000 évvel ezelőtt volt. A Nyugaton elterjedt megoldások átlagosan 150 évesek. A közelmúlt talán leghíresebb példája Dr. Tu Youyou és az 1960-as években a malária kezelésére szolgáló kínai gyógynövénykészítmények fejlesztésén végzett munkája, amelyért 2015-ben orvosi Nobel-díjat kapott.